Erwin Schrödinger osztrák fizikus macskás gondolatkísérletét elég nehéz megérteni*, lehet, érdemes előtte lelazulni egy jó itallal. Itt minden adott hozzá: kellemes, igényes környezet, halk zene, kényelmes ülések és csúcskategóriás italokat felvonultató itallap. A rajta található, avatatlan szemnek nem feltétlenül ismerős tételekről örömmel ad tájékoztatást Schinágl Martin üzletvezető-tulajdonos-pultos, és talán ez hálásabb téma mindenkinek, mint a kvantummechanika elméletei.
A Schrödinger macskája Martin meghatározása szerint spirit bar. Dominálnak az égetett szeszek: 35-féle rum, 12-féle gin, 6-féle tequila, illetve mezcal, 16-féle whiskey, likőrök, konyakok, emellett kézműves sörök is kaphatóak. Többnyire olyan italok, amik egy átlagos kocsmában nem fellelhetőek, csak jobb koktélbárokban. Ráadásul old school módon 3 és 5 centes kiszerelésben kapható minden, ilyesmit ma már szinte csak vidéken látni: hogy miért alakult így, Martin az válaszolja: máshogy néz ki a pohárban, és hát a feles az mégiscsak feles.
Azok előtt mindenképp egy új világ tárul fel, akik a legolcsóbb orosz vodka+narancs kombón nőttek fel, vagy a rummal (rumaromával) csak süteményekben találkoztak – persze nem célunk a minősítgetés, hiszen a mélyben gyökerező magyar italkultúra nem a kifinomultságáról híres. De már kialakulóban van egy olyan réteg, akik nem lerészegedni indulnak el otthonról, hanem iszogatni, beszélgetni, és akik irtóznak a körút környéki olcsó kocsmáktól vagy a Gozsdu sűrűjétől, és nem félnek új dolgokat kipróbálni.
A vendég már az ajtón belépve meglepődhet, az art deco stílusú enteriőr, a rozéarany színek, bútorok, járólap, gömbbúrás lámpák, az antracitszürke falak a boldog békeidőket idézi fel. A zene is társul hozzá: már csak szivar és egy zongora hiányzik az összképhez. „Jólét. Ezt szimbolizálta az art deco” – mondja Martin, aki teljes mértékben rábízta a bárt egy belsőépítészre. Egy szépséghibája van az enteriőrnek, a bárpultot elrejtették egy fal mögé; az az érzésünk, hogy bármi megtörténhet a vendégtérben. Viszont az útban lévő fal tartja az egész házat, nem lenne szerencsés kibontani.
Martin kiemeli az itallapról a Ketel One holland vodkát, amivel imádnak a bárosok, a francia szőlőből készült Ciroc-ot – amikor iszod, érezni is a szőlőaromát. A rumválogatás nem véletlenül sikeredett hosszúra, aranykorát éli most az ital. „Enyhe édessége miatt jobban csúszik, mint a viszki, mégis igényes” – indokolja Martin. A Santa Teresa nagy kedvence a rumok közül, amelyben 8 illetve 12 évig érlelt rumokat vegyítenek, majd további évekig bourbon hordókban érlelnek. A Lazy Dodo mauritiusi, 12 évig érlelt, melasz alapú rum, ami a rég kihalt lusta madárról kapta a nevét. Aki kezdő a témában, Martin a Plantation enyhén ananászos beütésű rumját ajánlja. „Persze a Puntacana a csúcsok csúcsa” – teszi hozzá.
Nagyon pörög újabban a gin is, és vele együtt újraértelmeződik a tonic is. A Schweppes és a Kinley után teljesen új dimenziókat nyit például a Fever-Tree, az olyan jóféle ginek mellé főleg, mint a norvég Bareksten.
Sokan a tequilához is rossz emlékeket társítanak, de az itt kapható italokhoz se citrom, se narancs, se só, cukor nem kell, sőt ha valaki a pult előtt térdelve könyörög, Martin akkor sem szánja meg. Általában meggyőzi a vendéget, hogy a Corralejo és Don Julio önmagában is jó, és utólag a vendég is belátja az igazát. „Ezért érdemes hallgatni a pultosra, próbál segíteni, hogy ne kövess el hülyeséget” – sugallja a bölcsességet.
Martin tíz éve dolgozik a vendéglátásban, de nem hivatásos bartender. A Hard Rock Caféban tanulta ki a szakmát, felszolgálóként kezdte, üzletvezetőként folytatta. Megjárta a Dallas, a Hilda, a Zing, a zamárdi Mauro éttermeket, és tett egy nem tervezett egyéves kitérőt a Fekete Kutyába, ahol megismerte, hogy működik egy bár, hogyan él a VII. kerület.
Gondolkodott, hogy a néven kívül máshogy is megidézi Schrödinger gondolatkísérletét, például a nyitvatartással, de a vendéglátásban nem teheti meg, hogy egyszer nyitva van, egyszer nem. De egyelőre „nagyon hajtja a név a helyet, ha nem is jönnek be, tuti megállnak előtte, lefotózzák, vagy csak röhögnek egyet”.
*nagyon leegyszerűsítve Schrödinger gondolatkísérletének a lényege: a részecskék többféle állapotban, többféle tulajdonsággal léteznek, amelyek megváltoznak akkor, ha vizsgálat alá vetik őket. Hogy ezt szemléltesse, Schrödinger egy képzeletbeli macskát helyezett egy lezárt dobozba. Mellé tett egy radioaktív anyagot, egy Geiger-Müller-számlálót és üvegcse mérget. A radioaktív anyag időzített bomba, ha lebomlik, a számláló aktiválódik, és összetöri a mérget, a macska pedig meghal. Nem tudjuk, ez mikor következik be, ezért míg ki nem nyitjuk a dobozt, a macska akár élő és holt is lehet – vagyis szuperpozíciós állapotban van addig, amíg a megfigyelés kezdetét nem veszi.
